-Apu!!Indulni kéne.El fogok késni az első nap.-mondtam és le ülve kezdtem el felvenni a cipőmet
-Rendben le megyek be indítom a kocsit.-válaszolta és már ki is lépett a házból.Felvettem a bőrkabátom még egyszer bele néztem a tükörbe és elindultam apu után. 15 perc múlva megálltunk egy nagy épület előtt ami tele volt emberekkel.
-Mikorra jöjjek érted?-kérdezte
-Majd megcsörgetlek.-nyomtam egy puszit az arcára és ki szálltam a fekete BMW-ből. Minden tekintet rám szegeződött én pedig körbe néztem kihez tudnék oda menni.A szememet egy fiú banda szúrta meg amiből csak egy srác nézett végig.Lassan oda sétáltam és megálltam.
-Szia nem tudnád megmondani merre van a titkárság?-kérdeztem mosolyogva
-Szia....Helló......ohh bocs.-nevette el magát és ekkor megjelentek a kis gödröcskéi-Persze gyere velem.-indult a bejárat felé.Elindultam utána majd nem is sok idő múlva megállt egy terem előtt és rám pillantott-Itt is vagyunk.-mondta én pedig csak néztem az ajtót-Izgulsz?-kérdezte
-Kicsit.-mondtam
-Szeretnéd hogy be menjek veled?-kérdezte én pedig válaszként bólintottam egyet.Be léptünk és egy arányos kis terem tárult elém.Sok kicsi asztal,egy kanapé és egy hatalmas filces tábla.
-Nocsak,Louis Crane a titkárságon.-szólalt meg egy szemüveges nő
-Igazgatónő ma is csak úgy ragyog.-mondta ezek szerint Louis és egy kicsi gúnyt vitt a hangjába
-És ki ez a kis hölgy melletted?-mosolygott rám
-Catherine Foals vagyok.Az apám intézte el hogy ide járhassak.-nyújtottam a kezem ő pedig szorosan megrázta
-Maga az a Foals?-nézett rám tágra nyílt szemekkel
-Igen.-mondtam-Meg kaphatnám az órarendben és a könyveim? -kérdeztem
-Persze kisasszony,és ha bármi történne nyugodtan szóljon.-mosolygott rám
Át nyújtotta amiket kértem ezután pedig Louissal ki mentem a folyosóra pont akkor csöngettek be.
-Úgy látom az első órát le késsük.-mondta
-Melyik a B77-es szekrény? -mutattam fel neki a papírt
-Nagy szerencsés vagy.-kezdett el sétálni egy sötét kék színű szekrény sorhoz-Mivel pont mellettem vagy.Enyém a B78as.-mutatta fel a kulcsát én pedig ki nyitottam a szekrényt.Mikor be tettem a kabátom be csuktam a szekrényt és elindultam a fiú felé aki közben le ült egy közeli padra.
Jobban kifejezve hogy ki is vagyok.Catherine Foals vagyok 17 éves.Az apámmal élek együtt mivel anyám meg halt mikor 2 éves voltam.Londonból költöztünk ide Párizsba.Apám egy milliomos és azért hogy felvegyenek ebbe az iskolába egy "kissebb" összeget adományozott.
Mikor ki csöngettek Louis be kísért a terembe és oda vitt a haverjaihoz.
-Srácok,ő itt Catherine.-mutatott rám mosolyogva
-Szia!-karolta át a vállam az egyik fekete hajú-Én Jason vagyok.-mondta
-Scott vagyok örvendek.-mondta udvariasan a szőke srác
-A nagy macsó pedig Harry.-mutatott Louis egy göndör barna hajú srácra aki a padra hajolva zenét hallgatott.
-Szóval Cat,van barátod?-kérdezte Jason
-Nincsen.-mondtam el pirulva
-És szeretnél a barátnőm lenni?-kérdezte
-Nem.-nevettem fel
-Hát haver,lapátra tettek.-nevettek velem a fiúk
Elkezdődött a tanítás és a fiúk egész végig segítettek.Mikor már az utolsó óráról is ki csöngettek el köszöntem a fiúktól és elindultam a szekrényemhez.A folyosón senki nem volt ezért nem siettem hanem szépen lassan pakolásztam ki és be.Hirtelen ki nyílt a mellettem levő szekrény és megpillantottam Harryt.Csak egy pillanat volt és már el is ment.Mikor indultam ki fele megláttam a falnak dőlve az ismerős alakot így oda mentem hozzá.
-Szia!-mosolyogtam rá
-Merre laksz?-kérdezte köszönés nélkül
-A belvárosban.-mondtam
-Haza kísérlek.-mondta és elindult
-Hogy hogy?-kérdeztem utána futva
-Nem szeretném ha egyedül mászkálnál ha csak most költöztél ide.-mondta felém villantva egy apró mosolyt.Nem néztem volna ki ebből a srácból hogy ilyen kedves.Azt hittem róla hogy egy igazi bunkó.Tévedtem.
-Köszi!-mondtam és elindultunk haza fele.Már nagyban bent voltunk egy hatalmas üzlet sorban mikor megkordult a hasam.
-Be üljünk valahova?Van erre egy nagyon jó étterem.-mondta és velem szemben megállt
-Jó lenne.-mondta és megragadva a kezem kezdett maga után húzni.Megérkeztünk egy aranyos kis étterem elé ami nem egy nagy szám hanem inkább egy családoknak tervezett étterem.Be mentünk és megálltunk a kis sorban ami arra várt hogy kapjanak asztalt.Harry még mindig fogta a kezem.Nem zavart de furcsa volt.Rá néztem ő pedig pont akkor pillantott le rám.Ő is észre vette hogy még mindig fogja a kezem.
-Zavar?-kérdezte én pedig válaszul megráztam a fejem-Akkor nem bánod?-kérdezte és megjelent az arcán egy kis fiús mosoly
-Nem,dehogyis.-mondtam és ekkor érkeztünk a sor elejére
-Szia Josh,egy asztalt szeretnénk.-mondta a körübelül vele egykorú srácnak.Oda vezetett egy ablak melletti asztalhoz és adott két étlapot.-Meghívlak szóval rendelj nyugodtan.-mondta az étlapot böngészve
-Rendben.-mondtam és rendeltünk.Mindketten francia hagyma levest kértünk.-Különben a suliban miért voltál fura és most meg ilyen kedves velem?-kérdeztem egy fél pillantást vetve rá
-A suliban általában azt adom ki magamról hogy nem akarok senkivel sem beszélgetni ezért hallgattam zenét.Azt gondoltam rólad hogy te is ilyen pláza cica vagy de mikor láttam hogy a fiúkkal milyen jól el vagy rá jöttem hogy te más vagy.-mondta végig a terítőt bámulva
-Más?-kérdeztem vissza nevetve
-Igen.-emelte fel a fejét így velem tartva a szemkontaktust.Mikor mélyen bele néztem smaragd zöld szemeibe teljesen el vesztem.A pincér szavai zökkentettek ki.El fogyasztottuk az ételt és sétáltunk haza.Megcsörgettem apát hogy egy kicsivel később megyek haza.Egész jól fogadta.Harryvel nagyon sok mindenről beszélgettünk majd megálltunk a hatalmas épület előtt.-Itt is vagyunk.-mondta és ekkor a hirtelenből el kezdett dörögni az ég és szakadni az eső.Be siettünk a halba ahol senki nem volt.Még a recepciós sem volt ott.
-Nem akarsz feljönni.....úgy értem nem lenne jó ha szakadó esőben mennél ki.-mondtam el pirulva
-Ha nem baj.-mondta és elindultunk a lift felé be száltunk és megnyomtam az emelet számot