Bent ültem egy fekete kocsiban megkötözve

Visszaemlékezés;

-Hagyják békén!-kiáltotta Harry és megpróbált ki szabadulni a fogja tartójától

-Sajnos nem tehetjük és ne akadályozzon.-mondta a pasi és le ütötte Harryt

-Neee!-kiabáltam és ahogy csak tudtam ki akartam szabadulni de nem sikerült mivel hátul megkötötték a kezem és elkezdtek ki húzni.

Visszaemlékezés vége

Mint említettem bent ülök egy kocsiban.Megkötve és tartok ahhoz az emberhez aki csak úgy ott hagyott.Pár óra múlva lassulni kezdett a kocsi végül pedig megállt.Ki nyílt az ajtó és az apámat láttam meg.El kapott a harag és fel pattanva kezdtem volna neki ugrani.Igaz hogy hátra volt kötve a kezem de attól még ütni akartam.De mikor a kocsi széléhez értem vissza rántott valami.Észre sem vettem hogy ki voltam kötve a kocsi padlójához.

-Kislányom!-köszöntött és meg akarta simogatni az arcom ha én nem húztam volna el

-Hozzám ne érj!-ordítottam neki amire komorrá vált az arca

-Hozzátok be.Hadd nézzék meg a nyereményt.-jelent meg az arcán egy förtelmesen nagy mosoly

-Igenis.-mondta egy srác aki nem sokkal lehetett több mint én.Be szállt és rá kötött egy láncra.-Gyere velem.-mondta kedvesen és ki segített a kocsiból.Be mentünk egy nagy épületbe ahol egy csomó felnőtt ember volt.Mind engem néztek valaki mosolyogva valaki pedig csak bólogatott.Be vittek egy nagy terembe ahol egy fémből készült "nyakörvet" raktak a nyakamra és le vették rólam a kötelet.

-Ha megpróbálsz megszökni olyan szinten meg fog rázni hogy meg halsz ott ahol vagy.-mondta egy 40 körüli pasas.

-Gyere az mondták keressek neked valami ruhát.-jött oda hozzám újból aki be hozott.Be sétáltunk egy szobába ami tele volt minden színű ruhával.

-Mi a neved?-kérdeztem nem tudom miért

-Josh.-mosolygott rám

-Miért vagy velem ilyen kedves?-kérdeztem

-Mivel tudom milyen érzés amikor ilyen apád vagy anyád van.-mondta és le hajtotta a fejét

-Ohh....Te miért dolgozol itt?-kérdeztem

-Az mostoha apám miatt.Az anyám teljesen el van tőle olvadva ezért egyezett bele hogy itt tartson.-mondta

-Ki a mostoha apád?-kérdeztem

-A nagy főnök.A te édesapád.-mondta mire nekem ki hagyott egy dobbanást a szívem és rögtön csak egy kérdés jutott az eszembe

-Mióta?-kérdeztem

-Lassan 14 éve.-mondta én pedig térdre rogytam.-Hé,minden oké?-kérdezte aggódva

-Persze.Semmi bajom.-mondtam magam elé meredve-Miközben ki választom a ruhám mesélj egy kicsit ami történt az elmúlt években.-mondtam és felállva kezdtem nézni milyen ruhák vannak.

-Sajnos most nem lehet.Sietni kell hogy kezdésre oda érjünk.Csak vegyél fel valamit.Ha minden jól megy este tudok pár szót mondani.-mondta és egy kicsit elszomorodtam és ami először a kezembe akadt be vittem magammal a öltözőbe és felvettem.Egy egybe ruha ruha volt aminek az alja fekete és fehér csíkos volt.

Ki léptem és Josh éppen az ablak előtt nézett ki fele.

-Mehetünk.-mondtam ő pedig ki kísért-Igazából milyen gyűlés is lesz ez?-kérdeztem

-Sajnálom.-mondta és pár könny csepp folyt le az arcán

-Micsodát?-kérdeztem

-Téged fognak eladni.-mondta én pedig teljesen le blokkoltam.Az elmúlt napokban olyan sok dolog történt.Fel sem fogtam.Ekkor léptünk be egy terembe ahol egy kicsi színpad ami előtt ültek az emberek.Josh oda állított a színpad közepébe mellettem állt Apa és várta a csendet.

-Köszöntök minden kedves vendéget!-mondta a mikrofonba-Ma valamelyikük szerencsés lesz egy ilyen gyönyörű hölgyeménnyel.Akkor kezdjük a licitet.A kezdő licit 1.000 dollár.-mondta

-1.500!Én adok érte 2.000!Ő az enyém lesz 5.000 dollár!-kiáltották egymás után az emberek

-1.000.000 dollár.-szólalt meg az ajtó irányából egy mély hang amitől kirázott a hideg.

-Hallották emberek 1.000.000 dollár.Ad valaki többet?-kiáltotta Apa-1.000.000 először,másodszor,harmadszor!Az öné!Kérem jöjjön fel érte.-mondta ténylegesen úgy beszélve rólam mint egy tárgyól.Mikor a tulajdonosom fellépett a színpadra először rám mosolygott majd az apámra nézett

-Holnap utalom a pénzt.-mondta és megragadva a kezem kezdett ki húzni

-Ki maga?-kérdeztem

-A megmentő,tulajdonos aminek hívni akarsz.A nevem William Stepfort.

-Ahha. És most hova visz?-kérdeztem

-Az én lakásomba.Már vár a barátod.-mondta bennem meg megállt az ütő.Barátom?Harryre gondol?Mi történik itt?

Be ültünk egy szürke BMW-be és elindultunk.Egy erdőben levő kis úton haladtunk majd megálltunk egy hatalmas villa előtt.William kiszállt majd át sietett az én oldalamra és ki nyitotta az ajtót nekem.Be mentünk a házba és egy hatalmas nappaliban voltunk.

-Catherine!-szaladt ki Harry az egyik szobából és rögtön megölelt-Úgy aggódtam érted.-kezdte el simogatni a hajam.

-Ne aggódj minden rendben,de te hogy kerülsz ide?-kérdeztem

-William az én......-és itt elakadt

-A mostoha bátyja vagyok.-fejezte be a mondatot Will

-Will meg engedte hogy itt maradjunk egy kis ideig.Aztán pedig eljárást indítunk az apád ellen.-mondta Harry

-Josh...-mondtam magam elé mivel eszembe jutott az arca mikor sírni kezdett-Meg kell menteni Scottot!-mondtam határozottan

-Ki az a Josh?-kérdezte Harry

-Catherine bátyja.-mondta Will

-Nem a bátyám,csak a mostoha....-és itt közbe vágott

-Úgy látszik apád nem nagyon beszélt neked az anyádról.-mondta William

-Hát nem nagyon.-nevettem fel kínosan

-Édesanyád nem halt meg.Életben van csak mivel nem akarta hogy lánya szülessen ezért el hagyott téged.Apáddal ugyan úgy tartotta a kapcsolatot majd meg született Josh.Anyád teljesen el felejtett téged mivel apád az mondta neki hogy meghaltál egy utazás során.Ezért most nem tud rólad.-mesélte William miközben le ültünk a kanapéra.Harry el kezdte simogatni a vállam nekem pedig lassan elkezdtek folyni a könnyeim.Hogy hogy az anyám életben van?